|
 |
|
|
... víztömeg lustán elém terül,
felszalad térdemig, majd gyorsan menekül.)
***|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megannyi
Oszlopra, lassítja esésed egészen a zsibbasztó nyugalom dallam-szigetéig?
Presto con brio Vajon mi vár ránk ott a tudattalan küszöbén túl, hol az ember
Egója porszem csupán a megannyi lángoló szenvedély között,
S hol a kozmosz bármikor belenyúl agyunk hűvös közegébe,
Bármily küldetést, sorsot szabva porhüvelyünknek?
Hova visz ez a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... pislákol e sivár kali-yuga talajon
lettünk hontalan tévejgők,csavargók,évmilliók
fogságában vergődők és tudatlanok...egyremegy
hatalmas urak vagy koldusok vagyunk...porszem
mindahány élőlény szerencsétlen és nagyon bolond
önmagának ás csapdát szüntelen minden földi kultúra
ez a húsfaló gyilkos kéjenc,vérengző
önromboló ronda faj,szenvedél... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Temesd el magadban mélyre mi fáj, mire áhítoztál, beteljesületlen álmaid,ajándékot mit soha nem kaphattál.Tégy betonszarkofágot rájuk,csomagold gondosan a feledésbe őket, mert melletted én vagyok,csak egy porszem,aki élni szeretne,ha engeded,belőled.Sok nyomot nem hagyok, hogy veled voltam boldog, csak egy emléket, amit szívemben hordok.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... félve fordította meg. Megállt a szívverése egy pillanatra. Ő volt és egykori szerelme. Fiatalon, diákként egy iskolaudvaron. Remegni kezdett, bűvölten nézte a képet. A levegőben megállt a porszem. Kinn elhallgattak a madarak, néma csönd. Ekkor a szeme megtelt könnyel és zokogni kezdett. Évekkel ezelőtt sírt csak, mikor édesanyját temette el. Az egyetlen asszonyt, akit nagyon szere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... most...hát ez nekem már nagyon sok(k),és azszem nagyon nagyra tettem a mércét,valamikor...
Megen átkozom magam.és újra le kell győznöm önmagam,különben nem tudom mi lesz velem...
mert porszem csuxott a gépezetbe,és ezt nem engedhetem meg magamnak...
hix nincs is értelme,ezt mindenki tudja...
de mért érzek ilyeneket,mért most,és mért kell ez nekem egyáltalán?!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nézzel körbe-körbe
Bele a messzeségbe.
Bármerre is jársz
Senkit nem találsz
Aki meghalgatna téged
Aki segitene neked.
Hatalmas a világ
Te csak porszem vagy
A kavargó tömegben
Kavarog az agyad.
Nem találod a helyed
Nem találod magad
Nem érdekel semmi
csak járod az utad.
Az utca zaja
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... színpadon,
talán állhattam volna magas királyi trónuson,
vagy emelt fővel, büszkén a vérpadon,
mint Jászai Mari néném.
az Ő vére bennem is csorog,
lehulltam a fényből és kis porszem vagyok.
Az üstökösöm engem itthagyott.
A lépcső alján ülök,
látom a viharzó bátrakat,
évtizedek óta a bátrakat, -
én meg itt lángolok,
égek és fö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ma szeress, mert holnap már lehet késő.
Elért a sötét, a dermesztő hideg, ez a határ a végső.
Kínoz az élet metsző, rideg, kemény, vas foga.
A létben én csak egy porszem vagyok, csak egy szolga.
Futva menekülök az álmaim elől, a végső percig futok.
És ott abban a jeges világban félénken hozzád bújok.
Egy kietlen temető további életün... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... baj, felejthető,
nem zavar - ez nem zavar...
a gyertyám fele elfogyott,
bár a jövőt ki tudja?
jöhet egy szél - elfújja.
ötmilliárd éve van egy föld,
porszem se ami itt felötlött...
mégis az én galaktikámban
egy világ - a világ,
és egy Nap kéne, mely ragyog,
nem egy feketelyuk, ami sötétért kiált
és szippant erősnél-erősb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lég
S csókra nyitja ajkát,
Mint gyermek, ki dajkát
Hív s óhajtja az éteri zenét.
A föld keccsel mozdul
S az apró porszemek
Rendbe igazodnak:
Ím, felül a szentek,
Alant a holtak vacognak.
Kép
A patak zöld illatok felé futo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... (szem)látomást,
gyenge műfaj az ember, a vers örök,
aljas galaktikámba beleőrülök,
aljas galaktikámba beleürülök,
halotti énemnek életi-tort ülök,
az utolsó porszemet is becsülve
a mindent alázom üvöltve!
A minden gyalázó ügynöke,
a gondolat-kartoték ürügye,
hogy fejekben az idegen anyag
szaporodjék, míg a fogad harap.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... A tekintetük éget... Legszívesebben belém rúgnának még egyet... Itt ülök az aluljáró koszos, hideg kövén, kívül az életen, a mindennapokon... Az utca mocska vagyok... A gyönyör rabja... Porszem a semmi közepén... Ki szeretnék futni a világból... Elbújni messze, ott, ahol lelkem megnyugodhat, és ahol nincs semmi, csak én és a végtelenség..."
/Részlet a naplóból/
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Csillagok
Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.
Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek foly... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Én
Egy parányi sejt, egy piciny porszem
Egy érzés a befogadó testben.
Lüktetés, osztódás, s egy kiáltás,
- Megszülettem!
Hogy kellettem - e ide?
Majd eldöntik, ha már nem vagyok.
Addig légzés, érzés, s utolsó sóhaj,
- Meghalok!
S újra csak piciny porszem.
Nincs érzés, nincs tudat, s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Csillagok
Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.
Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek foly... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... elfogyó hatalom
Mely ég.
A hazám a szép hazám,
minden vágyam, s bárcsak könnyebb lenne neki...
Nehéz neki, mindíg félni, most mi lesz?
Én segítek!!!!
Én ki porszem vagyok, én ki imádom őt!
Akárhogy, Bárhogy...............
Csak most tartson, s maradjon haza, az én hazám!
Mindenki cívódik rajta, szegény....
De ő nem tárgy, s nem vágy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nap!
Viszontlátom-e őt? Egek?!
Hála Isten! Honn vagyok már!
Szívem pattanásig feszül
S azt dobogja: Tán nem is vár!
Csönd fogad, az óra is áll
S szemembe egy porszem repül.
Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
2
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.
3
Sov... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nap!
Viszontlátom-e őt? Egek?!
Hála Isten! Honn vagyok már!
Szívem pattanásig feszül
S azt dobogja: Tán nem is vár!
Csönd fogad, az óra is áll
S szemembe egy porszem repül.
Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam.
... |
|
|
|
|
|
